Chicago, az álomváros
Garytől és Marytől is röpke búcsút vettem az Omahai reptéren. Nagyon gyorsan eltelt ez az egy év, node szeretem a változást és a kalandot, úgyhogy vártam, hogy felfedezhessem Chicago-t. A repülőút nagyon kis rövid volt, de jobb is, mivel úgy utaztam mint egy karácsonyfa, fét nadrág, négy póló és két kabát volt, hogy minden fontosat magammal tudjak hozni. Rendben megérkeztem. Chicago eszméletlen város már első látásra. A part mentén autózva láttam a gyönyörű felhőkarcolókat, a Chicago Bears focistadiont(Soldiers Field), a riviérára emlékeztető strandokat. Rokonaimmal elmentem másnap egy parkba, ahol egy ingyenes köztéri állatkert működött, később pedig a Chicago History Museumba. Másnap nagyon jól telt a születésnapom, hajókáztunk a water taxi-vel a kis csatornákon. Chicago nagyon szép város. Chinatown-ban szálltunk le, ahol igazi kínai ebédben volt részem. A fűszerektől majdnem sírtam, de nagyon finom tintahalas ételt töltötte meg a gyomrom. A Chicago-ban töltött idő teli volt élményekkel. Nem keveset shoppingoltam a Michigan avenue-n, fent voltam a nyugati félteke legmagasabb épületében, a Willis towerben(Sears), Jiu-Jitsu edzésen és személy edzőnél. Lógtam együtt fekete haverokkal, és gyúrni is voltam velük az egyetemi konditeremben. Egy verőfényes napon reggel futni voltam a tó parton, és egy hasonló napon strandolni is voltam, a riviérához beillő látvány pazar volt és még a Michigan tó vize is kellemes volt, olyan 20C körüli de ez nem tántorított vissza a fürdéstől, Isten tudja mikor lesz a következő alkalom, amikor a Nagy-tavak egyikében mártózhatok. Ezt követte a Navi Peer, vagyis a kikőtő ami ilyen bulis, kikapcsolódós hely, óriáskerékkel és mindenféle szórakozásra alkalmas dologgal. Fel is ültem mindenre ami az időbe belefért. Így a chicago-i napjaim végéhez közeledve még egy kedves magyar lánnyal elmentem Chicago Cubs baseball meccsre, ami önmagában jó volt, leszámítva a 4 órás késést, amivel a meccs kezdődött az eső miatt. De kalandos volt az esőben egy szál pólóban hazaevickélni. Egyszer voltam fallabdázni is és úszóedzésen:) Dióhéjban ennyik a chicago-i élményeim, persze most csak gyorsan összefoglaltam. Chicago csodaszép, a vágy megvan, hogy itt éljem le az életemet, és ezen majd munkálkodunk is, hogy így legyen! Vissza vágyik a szívem az USA-ba, Omahába, Chicagoba. De itthon is van dolgom!
Utolsó blogbejegyzésem ez lenne, köszönöm akik figyelemmel követték a kinti életem történéseit!