Garytől és Marytől is röpke búcsút vettem az Omahai reptéren. Nagyon gyorsan eltelt ez az egy év, node szeretem a változást és a kalandot, úgyhogy vártam, hogy felfedezhessem Chicago-t. A repülőút nagyon kis rövid volt, de jobb is, mivel úgy utaztam mint egy karácsonyfa, fét nadrág, négy póló és két kabát volt, hogy minden fontosat magammal tudjak hozni. Rendben megérkeztem. Chicago eszméletlen város már első látásra. A part mentén autózva láttam a gyönyörű felhőkarcolókat, a Chicago Bears focistadiont(Soldiers Field), a riviérára emlékeztető strandokat. Rokonaimmal elmentem másnap egy parkba, ahol egy ingyenes köztéri állatkert működött, később pedig a Chicago History Museumba. Másnap nagyon jól telt a születésnapom, hajókáztunk a water taxi-vel a kis csatornákon. Chicago nagyon szép város. Chinatown-ban szálltunk le, ahol igazi kínai ebédben volt részem. A fűszerektől majdnem sírtam, de nagyon finom tintahalas ételt töltötte meg a gyomrom. A Chicago-ban töltött idő teli volt élményekkel. Nem keveset shoppingoltam a Michigan avenue-n, fent voltam a nyugati félteke legmagasabb épületében, a Willis towerben(Sears), Jiu-Jitsu edzésen és személy edzőnél. Lógtam együtt fekete haverokkal, és gyúrni is voltam velük az egyetemi konditeremben. Egy verőfényes napon reggel futni voltam a tó parton, és egy hasonló napon strandolni is voltam, a riviérához beillő látvány pazar volt és még a Michigan tó vize is kellemes volt, olyan 20C körüli de ez nem tántorított vissza a fürdéstől, Isten tudja mikor lesz a következő alkalom, amikor a Nagy-tavak  egyikében mártózhatok. Ezt követte a Navi Peer, vagyis a kikőtő ami ilyen bulis, kikapcsolódós hely, óriáskerékkel és mindenféle szórakozásra alkalmas dologgal. Fel is ültem mindenre ami az időbe belefért. Így a chicago-i napjaim végéhez közeledve még egy kedves magyar lánnyal elmentem Chicago Cubs baseball meccsre, ami önmagában jó volt, leszámítva a 4 órás késést, amivel a meccs kezdődött az eső miatt. De kalandos volt az esőben egy szál pólóban hazaevickélni. Egyszer voltam fallabdázni is és úszóedzésen:) Dióhéjban ennyik a chicago-i élményeim, persze most csak gyorsan összefoglaltam. Chicago csodaszép, a vágy megvan, hogy itt éljem le az életemet, és ezen majd munkálkodunk is, hogy így legyen! Vissza vágyik a szívem az USA-ba, Omahába, Chicagoba. De itthon is van dolgom! 

Utolsó blogbejegyzésem ez lenne, köszönöm akik figyelemmel követték a kinti életem történéseit! 

Az utóbbi hetekben nagyon fokuszáltam, hogyha valami program adódott, ott legyek rajta. Ezért mentem a sok végzős bulira, lógtam a barátokkal amennyit csak lehetett. Nehéz volt búcsút inteni, mert csodálatos emberek a barátaim. Hihetetlen, hogy egy év milyen szoros kapcsot tud kualakítani. A GO-s barátaimról sem feletkeztem meg. Először elmentünk a városba egy jazz koncertre, ami igen jó hangulatú volt, és jól átbeszéltük ezt az évet. Egy napra rá a szülőkkel együtt egy kis évzáró piknikezés volt. Majd pár napra rá egy jó esti bulit dobtunk össze az omahai csapattal. Ez volt az utolsó alkalom együtt itt az Amerikában mikor együtt voltunk. Amerikai fociztunk, grilleztünk, májvacukrot sütögettünk, billiárdoztunk. Legközelebb nyáron Európában leszünk ismét ilyen formában együtt. 
Még utoljára a plébániai menetből is kivettem a részem, mint lobogó hordozó. Élveztem, másnap elmentem az utolsó misére itt Omahában és megköszöntem a plébános úrnak minden lehetőséget. 
Utána még egy végzős buliba mentem, majd ezen a héten elkezdtem pakolni, ami, hát a kezdés folyamatáig jutott egészem a mai napig, de mostmár minden készen áll Chicagora. Kedden a barátom elvitt amcsi medencés bulira, és nagyon jó volt még ezt a pár napot ilyen elfoglaltan a legjobb barátaimmal tölteni. 

Szerdán Garyvel elmentem baseball meccsre is. Nem az igazán idegfeszítő izgalmakról ismert a sport, de élveztem és ezt is megtapasztaltam.
Csütörtökön voltam igazán eltöltve boldogsággal, mivel az egyik angyali lány szervezett nekem egy búcsúbulit. Elmondhatatlanul boldog voltam a barátaim miatt, aztán szomorú az elköszönés pillanatában. Volt tortám, csináltak nekem albumot, amibe mindenki beleírt, és mikor elkezdtem olvasni ezeket a buli után, kicsit eltörött nálam a mécses. A buliban ping-pongoztunk, volt karaoki, tábortűz. A boldogságom határtalan volt és nehéz az itteni barátaimtól elválni, nehezebb mint gondoltam. 
Ma Mary hostanyukám nagy vacsorával lepett meg. Rendelt két hatalmas pizzát és sütött csak nekem chocolatechip cookie-t ami mellé vett kakaót, kicsit nehéznek is érzem magam, mert teli vagyok. Technikailag ma délután 5 órakor szállok fel és hagyom hátra ezt az egy évet itt Omahában, fizikailag, mivel a szívemben mindig ott lesz. Wuhh belegondolni is furcsa. De jó lesz az a két hét Chicagoban, ebben is biztos vagyok. Nagyjából ennyi. Még Chicagorol írok majd. Semmi sem tart örökké, de legalább a barátságok amiket itt kötöttem egy életre szólnak.

Omahában az élet fantasztikus volt.

Nos nehéz ez egy picit. Tegnap töltöttem az utolsó gimnáziumi napomat az Amerikai Egyesült Államokban. Tényleg furcsa érzés öntött el az utolsó csengőszó hallatán. Minden tanáromtól, edzőmtől elköszöntem, az igazgató úr előtt kicsit el is érzékenyültem. Én is megyek a suliból és Ő is. A tanáraim nagyon rendesek voltak és ez az iskola, minden elemével, a szívemhez nőtt. Hiányozni fognak a sportok, a barátok. Viszont ezelőtt túlestem a jó hosszú final exam-eken. Mindegyik nagyon jól sikerült, 95% fölött, így boldogan mondhatom, hogy a hagyományokhoz híven kítűnő bizonyítvánnyal zártam ezt a tanévet is. Most arra koncentrálok, hogy mielőtt elhagyom Omaha, minél több időt töltsek a barátokkal és menjek partyzni. A hihetetlen rendes német tanárnőmtől kis búcsúajándékokat is kaptam és vele és egy másik tanárnővel elmentünk egy mexikói étterembe, ahol ajándékként meghívott egy ebédre. Nem mindennapi kedvesség, plusz az évvégi jegyem mellé kommnetbe oda írta, hogy én voltam a legjobb diákja és hogy hiányozni fogok az osztályból. 

Az állami bajnokság első meccsén 3-0ra gyepáltuk az ellenfelünket. Az elődöntőben kemény ellenféllel találtuk szemben magunkat, de hátrányból is sikerült behúznunk a W-t, így 4-2re nyertük az elődöntőt és mint a szezon egész során első kiemeltként mentünk a döntőbe, ahol a tavalyi döntőt megismételve kellett szerepelnünk South Sioux City ellen. Őket a szezon során a conferencia döntőben 2-0ra vertük és a tavalyi 3-2es elvesztett döntő után is rajtuk volt a teher, csakúgy mint rajtunk. Egy rendkívül fizikális meccs után sajnos alulmaradtunk. Többször találtuk el a keresztlécet, de 5 perccel a vége előtt sikerült egyenlítenünk és ekkor mindenki azt hitte, hogy 1-1el vágunk neki majd a hosszabbításnak, de sajnos talán pont az elbizakodottság miatt az utolsó percben mondhatni nem koncentrált a védelem és kettő gyors passz után a labda a hálónkban kötött ki, így az utolsó percben 2-1et mutatott az eredményjelző, amely már nem is változott a lefújás pillanatáig. El voltunk keseredve, főleg, hogy kemény munkával visszakerültünk a meccsbe, de mégsem tudtuk ezt tartani. Én személy szerint boldog vagyok nagyon, mivel nem minden cserediáknak van amerikai állami második helye, sőt ez még maguknak az amerikaiaknak is nagy dolog. Egy irónikus volt, hogy az ellenfél csapat 98%-a mexikói volt és így nyernek amerikai álami bajnoki címet, de sebaj. A tradíció így is az, hogy amikor a fiúk veszítenek, a lányok nyernek és vica verza. Ez így is történt. Másnap a lányok mindenkin felülkerekedve megnyerték a nebraska state bajnoki címet egy izgalmas büntetőpárbajt követően.  Ezzel lezárultak az iskolai sportjaim az Amerikai Egyesült Államokban. Hiányozni fognak az egyszer biztos, de jó, hogy mindez megadatott és hatalmas élményekben volt részem. Az iskolának jövő héten vége lesz. Most hétvégén jó sokat kell tanulnom a final exam-ekre, aztán kezdődhet a nyár. A haverokkal már tervezzük, hogy amíg itt vagyok elmegyük bulizni, reméljuk össze is jönnek, valamint hivatalos vagyok egy tucat érettségi partyra. 

Három hét break-et követően ismét beszámolok nektek a történtekről. Előző hónapban végre megjött a jó idő. Szerencsére pont arra a napra, amikor a suli nagy támogatásgyűjtő akciója volt. Ennek keretében körbesétáltuk az iskola melleti parkban lévő, nem kicsi tavat és BBQ ebédet grilleztek nekünk a tanárok. 

A suliban a jegyeim kitűnőek, és az órák sem unaémasak szerencsére. Kémián volt folyékony nitrogén nap, amin robbantgattunk és egyéb izgalmas kisérleteket végeztünk el. Viszont tényleg nem unatkoztam mert valami tömérdek beadandó projektem volt. Jó hosszú papírokat kellett írnom németre, hittanra, ezek kicsit kicsináltak. A JV foci április végén befejeződött, viszont a varsity nagyon megy. Csak nyerünk, megnyertük a conferenciát és a körzetet is, és holnap lesz az első köre a state bajnokságnak. Három győzelemre vagyunk a bajnoki címtől, nagyon izgatottan várom és boldog vagyok, hogy mindennek a részese lehetek. A végzősök lassan elballagnak és csomó meghívást kaptam a ballagási partykra, szóval buliból nem lesz hiány. A plébániai fiatalok csoportjával lezártuk az évet. Nagyon jó barátokat szereztem itt és remélhetőleg még találkozok is velük amíg itt vagyok. 

A haverokkal is egyre többet lógunk együtt, szóval nagyon élvezem itt az életet. Egy kicsit idegesítő és nevettséges volt, hogy május első hete havazással és jégesővel kezdődött. Ez már csak ilyen őrült. 

A GOs diáktársaimmal szombaton egy farmon segédkeztünk. Fát vágtunk, de irdatlan irammal. Kaptunk a kezünkbe jó kis láncfűrészeket és szeleteltünk mint az ipar. Élveztem a munkát, meg legalább egy kicsit hosszabb ideig voltunk a szabadban. 

Holnap őrült hangulat lesz a stadionban, nagyon várom! 

UI Nebraska kormányzója április 23-t hivatalosan Skutt birkózó napnak nyilvánította, mivel a sulim az elmúlt húsz éve alatt 15 bajnoki címet nyert és ebből 13at egymás után valamint a legtőbb pontrekordot tartja. Ez kicsit király. 

Szerdán egész napos lelkigyakorlaton vettünk részt az évfolyamom felével, szerencsére a haverok mellettem voltak, szóval inkább lazábbra sikerült a nap, sok szórakozással. Ohh előtte kedden szó szerint kivégeztük az ellenfelet a meccsen. 10-0-ás győzelmet arattunk, Go-s társam, Adam sulija ellen. 
A tegnapom hosszű volt. Kezdtem reggel a suliban az amerikai egyetemi felvételi teszttel ami 4 órás volt. Rögtön utána, kissé fáradt aggyal, irányt vettünk Lincolnba, a fővárosba, hogy ismét győzelmet arassunk mind a végzősökkel, mind az én korosztályommal. A nagy meccsen 2-0ra, a kisebben 3-1re nyertünk, amin két gólt is szereztem. Ez a két gól nagyon felvillanyozott. Ma misén voltam, utána hazasétáltam és majd megyek a youth group találkozóra.

Végre megjött a jó idő és vele együtt az élet is felpörgött, megint. A suliban most nagyon megy a felkészülés az ACT tesztre ami tulajdonképpen megfelel az érettséginek. Hosszú órákat gyakorlunk, pluszban kapjuk a házi feladatok mellé a nagy projekteket a rendes órákon is, szóval van tennivaló. Belegondolni is észveszejtő, hogy már csak 6 hét és vége az iskolának, viszont még addig pörgés van. A focicsapattal továbbra is az állam éllovasai vagyunk mind a nagyokkal, mind az én korosztályommal. Most hétvvégén egy tornát is megnyertünk, ráadásul a második meccs 8-0-ás győzelmet hozott. A fáradtság még mindig kicsit rajtam van a heti öt mérkőzéstől, de bírom az iramot. 
A meccs előtti este voltam a "végzősök" bálján, amit élveztem. Táncoltunk, étterembe mentünk a GO-s társaimmal és a barátainkkal. A bál a belvárosban volt, eléggé puccos helyen. 
Pár hete megvolt az úszó évzáró party is, ahol bezsebeltem kitüntetéseket és kellemesen szórakoztunk egy olasz étteremben, svédasztallal és minden finomsággal. 
A Húsvét nyugalmasan telt aránylag. A nagycsalád vasárnap átjött hozzánk ebédre. Itt is a sonka, tojás a tradíció, én meg olyan bőségesen belaktam, hogy az előszoba kanapéján találtam magamat elaludva. Nagypénteken délben részt vettem az élő keresztút előadásában a youth group-al.

Igen épp itt az ideje, hogy egy kicsit írogassak a blogra, mivel egy hónapja nem firkantottam bejegyzést. Március első hétvégéje fárasztó volt. Több mint 6 órát töltöttem egy huzamban a templomban, hogy minden mise előtt meséljek arról, ki vagyok, honnan vagyok és miért vagyok itt Amerikában. Izgultam is rendesen. :) Utána viszont pihenhettem, mert elkezdődött az egy hetes tavaszi szünetem. Persze túlzás kijelenteni a pihenést, mert az úszás lezárultával eu focira váltottam. Minimum két órás edzésekkel és utána vagy előtte konditerem "látogatással". Amerika fizikailag jól megerősít azt hiszem, és úgy is érzem. A csapat megint csak szuper, a srácok rendesek, jópofák és befogadóak. A mezeket imádom. Idén vadonat újakat kaptunk és nem is akármilyeneket, Under Armour amit, aki ismer az tudja, hogy nem olcsó és nagyon jól néznek ki, mintha egy második bőrréteg lenne. Két csapatban játszom a saját korosztályomban(JV) és a végzősöknél(varsity). Ez sokszor azt jelenti, hogy 5-től 9-ig játszom, természetesen nem egyfolytában, de majdnem. A fő posztom támadó/irányító középpályás és néha visszalépek védekező középbe is. Az első varsity meccsen egy lecsorgó labdából 21 méterről jól telibe trafáltam a keresztlécet, ma pedig egy tornánk volt, amin mindkét meccsen kezdő voltam. Eddig veretlenek vagyunk és keményen játszunk, hogy ismét state (class B) bajnokok lehessünk, mint tavaly. Múlt hétvégén lelkigyakorlaton vettem részt, ami nagyon jó hatással volt rám. Kicsit lelassíthattam ebben a hypergyors életemben. Sok új barátot szereztem, és jó volt időt tölteni omahai GO-s társaimmal is. 

Holnap mise és az úszócsapat záróbulija, amit nagyon várok, jó móka lesz. 

A cím pedig arra utal, hogy nagyon hideg van és havazik. Jó lenne már a tavaszi napsütés és a lágy szellő. :)

Csütörtökön reggel elindultunk a fővárosba, Lincolnba a csapattal, az állami úszóbajnokságra. Szerencsére a suliból nem maradtam ki, mivel a hószünetet rendeltek el a vihar miatt. Délelőtt megnéztük a lányok műugrás elődöntőjét és a nap többi részét szórakozással töltöttük. Pénteken kezdődtek a versenyek. Nagyon jó hangulatban telt a verseny. Az elődöntőkben pénteken 100 mellet, pillangót, 200 vegyes- és gyorsváltót úsztam. Szombaton voltak a döntők, amiben a 200 vegyesváltóval 9.-ek lettünk, bár az időnk jobb volt mint a 8.helyezetteké, csak pénteken nem tudtuk őket megelőzni, ezért max 9-ek lehettünk. Új, nagyon erős iskolarekorddal. Mind a fiúk, mind a lányok nagyon jól szerepeltek. Az iskola örténetének a legerősebb csapata volt ez. Mostmár viszont vége a szezonnak, ami kicsit megint fanyar, mert fantasztikus volt. Egy nagyon összetartó csapat kovácsolódott belőlönk és nagyon sok szép pillanatban volt együtt részünk. Jó ezekre visszagondolni, és egyben kicsit szomorkás is, hogy itt a vége. Már most hiányzik minden, de megint kezdődik valami új. Hétfőn az európai foci veszi kezdetét. Új csapat, új barátok, új kihívások. Meglátjuk milyen lesz. 

Holnap négy doga a suliban, szóval ma fel kell kötnöm a gatyát rendesen. 

Már három hete nem jelentek, de most itt az alkalom, egy kis szabadidő. Nagyvonalakban fogok írni, de pont azért, hogy ne egy trilógiát kelljen legépelnem! :)
Január utólsó hetében a fővárosba, Washington DC-be utaztunk a sulival és az omahai "egyházmegyével". Csütörtökön elmentünk a Nemzeti Temetőbe, ahova az amrikai hősöket és katonákat temetik. Hatalmas élmény volt; mind látni a Kenney család sírját, az őrváltás ceremóniáját és a több száz sírt, díszesen, renben tartva. A nap hátralévő részét szórakozással töltöttük. Elmentünk egy hatalmas bevásárlókp-ba ahol 4 órát töltöttünk. Mindenki vásárolt, beszélgettet, mulatozott. Pénteken egy hatalmas felvonuláson vettünk részt a Washington emlékműtől kiindulva, a Capitolium körül. A felvonulás előtt mise volt és koncert, és utána még egy ráadás koncert is volt. Hatalmas volt a hangulat az egész nap. A felvonulás után nem találtunk a buszhoz, szóval bolyongtunk pár órát a belvárosban, miközben fagyos hideg volt. Szombaton múzeum rush volt. Én először a Smythonian nemzeti repülés- és űrmúzeumba mentem. Majd a képek mesélnek helyettem erről. Utána elsétáltunk a Fehér-házhoz, és nekikezdtem hivatali munkámnak, mint az újdonsült elnök! :)
 Ezt a Smythonian amerikai történelem múzeum követte. Aznap még egy hatalmas és gyönyörű bazilikát és a második János Pál zarándokhelyet is megnéztük. Dután utunkat vettük hazafelé mivel busszal közlekedtünk ami Omaha-Washingtom 25 óra. A konvoly még egy közös misére és vacsorára megállt. A vacsoránál nagyon jó volt a hangulatom, és az egész úton. Sok új barátot szereztem, hódolót is :). Vasárnap du 3kor értünk haza. 

A következő héten három iskolában töltött nap után a GO-okkal utunkat vettük Wisconsinba, megint csak busszal uhhh. A félévi összejövetel fantasztikusra sikerült. Jó volt látni egymást Így 6 hónap után. A sok fejtágítást követően nagyon sok móka is volt. Első nap este elmentünk bowlingozni. A következő két estét hostcsaládoknál töltöttük. Mindenki megosztotta élményeit. Felkészültünk a következő generáció "istápolására" :) és a kötelességeinkre, a nyári táborra. A hostszülöknek egy kisebb talent show-al készültünk, amitől nagyon elérzékenyültek. :) Én angolkeringőztem. Vissza csak 15 óra volt megint az út. Ez a két hét mondhatni kifacsart fizikailag. Kicsit beteg is lettem. Ez nem jókor jött mivel most hétvégén volt az útolsó nagy úszóverseny a state előtt a szezonban. Két hét kihagyás után megdöntöttem egy iskolacsúcsot(100 mell, 98 óta senki), és a negy versenyszámból négy éremmel jöttem haza. 3 bronz 1 ezüst. A fellegekben éreztem magamat tegnap. 100 pillén és mellen 3. lettem és a vegyesváltóval 2. a 200 gyorsváltóval megint 3. A fiúkkal összesítésben a 2. helyen végeztünk. Két hét múlva állami bajnokság. A vegyesváltóval ott leszek, és kettő még kérdéses.  A versenyre le kellett borotválni magam teljesen, először az életemben. Érdekes tapasztalat volt. :) 
 

Nagyvonalakban ennyi, üdv az otthoniaknak és nézzétek meg a képeket.